Reggel hat órakor landolt a gépem Skóciában. A repülőút nem
tartott sokáig, viszont a taxié annál inkább. De végül fél órás késéssel
megérkeztem az iskola elé. Kiszálltam a gépjárműből és a sofőrnek oda
nyújtottam a fizetendő összeget. A főépület felé indultam el ahol, már várt egy
diáktársam, s körbe vezetett. A körút végén, pedig a magam fölé magasodó
rozsdabarna házhoz vitt.
- Ez lesz itt a te lakásod. Bent már megtalálod a lakó
társaid, illetve a felügyelőtököket.
- Rendben, köszönöm. - mondtam mosolyogva neki.
- Majd még találkozunk. – szólt, s elment vissza az iskola
felé.
Felsétáltam a lépcsőkön, s benyitottam az ajtón. Oda bent
csend honolt.
- Helló! Van itt valaki? – kérdeztem szerényen.
Majd hangos dobogás hallatszott, a barna fa lépcsőn trappolva
viharzott le egy szőke lány. Tincsei fel-alá ugráltak, ahogy a lépcsőn szaladt
le. A lány arcán düh látszódott, s
semmibe véve engem elrohant mellettem. Mögötte egy fiú, baktatott. Közepesen
hosszú barna haja, folyton a szemébe ment, ahogy a lépcsőn jött lefelé, ezért a
kezével mindig arrébb kellet söpörnie.
- Ginger várj! – kiabált a lány után.
- Nem, nem érdekel! Hagyj békén!
- De.. - ennyit hallottam a további beszélgetésből.
De jó.. Máris semmibe vesznek, és ahogyan elnézem őket a
”menő” csoportba tartoznak. Ginger szépen kisminkelt, és ordít róla, hogy nem eredeti
a hajszíne. A fiú öltözködése, ami nem igazán átlagos. Én meg ott álltam az
előtér közepén, úgy hogy fogalmam sem volt kik vannak itt, hol van a szobám, és
hogy mi a fenét kéne tennem. Szememet forgatva felmentem az emeletre, ahol
velem szembe jött egy másik srác. Vörös rövid haja volt, és épp a nyakkendőjét
kötötte meg.
- Oh. Szia! Te vagy a hatodik itt lakó? – kérdezte tőlem
felvont szemöldökkel.
- Igen. – válaszoltam neki zavartan.
- A szobád a fürdő mellett van. – szólt s engem kikerülve
ment a szerelmes pár után.
- Skacok fel kéne venni az egyenruhát, fél óra és megnyitó!
– üvöltötte.
Egyenruha? De hát én nem is kaptam olyat. De végre valaki,
aki lát is engem. Elmentem a folyosó
végére, ahol megtaláltam a fürdőt s mellette a szobámat. Lila falak, az ágy
szépen bevetve s rajta a ruhám. A szobába még egy fehér szekrény, és ugyan
ilyen színű éjjeliszekrény volt. Bőröndömet bedöntöttem a sarokba, és az ágyon
található anyagok kezdtem vizslatni. Egy fehér ing, és egy az iskola címerével
ellátott szürke zakó, és hozzáillő szoknya. Felkaptam, s kicsinosítottam magam.
Körbenéztem a többi szobában, de sehol senki. A földszintre mentem hátha még
ott vannak azok, akikkel találkoztam. Benéztem a konyhába, a nappaliba, de
csalódnom kellett. Teljesen elment a kedvem, attól, hogy ide járjak. Másképp
gondoltam el ezt az egészet.
- Kisasszony maga meg mit keres itt? A megnyitón kellene
lennie. – szólt mögülem egy érdes mély férfihang.
Hátra fordultam, és egy magas idősebb férfi állt szorosan
mögöttem.
- Én..én csak nem tudom hova kell menni. Új vagyok itt.
- Áh. Akkor Ön Samantha. Én Mr. Peterson vagyok, a
felügyelő. De nincs időnk a báj csevelyre az ünnepség már elkezdődött.
Mr. Peterson elvezetett az évnyitóra én meg gyorsan beálltam
a tömegbe. Az igazgató beszéde jó hosszú volt, és még nem is volt barátom,
akivel végig beszélhettem volna. Egyedül az érintett benne, hogy üdvözli az új
diákokat. Unalmas volt, de mikor vége lett vissza siettem a házba. Az udvaron
Gingert és a fiúját láttam egymást átkarolva. Látom, kibékültek. Nem mentem oda
hozzájuk, gondoltam úgy is találkozunk a házban. Otthon, felszaladtam a szobámba, és
átöltöztem otthoniba. Majd bekukucskáltam más szobájába, hátha itt vannak. A
szemben lévő szoba ajtaja tárva nyitva, egy göndör fekete hajú lány ült ágyán,
és rajzolgatott. Bekopogtam.
- Szia! - Köszöntem neki.
- Szia! Nora vagyok.
- Én Samantha, de hívj Sam-nek. – mondtam neki mosolyogva.
- Ismered a többieket? – kérdezte.
- Nem. Még nem, de találkoztam már pár emberrel. És te?
- Én egy iskolába jártam velük régen.
De jó! Ki leszek rekesztve. Hisz ők már mind ismerik
egymást.
- Lemegyek! – mondtam, majd kiléptem az ajtón.
A nappaliba érve ott találom a vörös hajú fiút, aki egy
barátjával beszélhet, mivel a srácot még nem láttam.
- Szia! Ő itt Dustin. Szintén itt lakik. Ja és engem
Brendonnak hívnak. - mondta
- Sziasztok! Sam vagyok. - mondtam és leültem melléjük a
kanapéra.
*
Egy hét telt azóta hogy idejöttem az iskolába.
Megismerkedtem, és jóba is lettem a lakó társaimmal. kiderült, hogy Ginger
pasiját Felixnek hívják. Brendonnal, és
Noraval nagyon jóba lettem. Sajnos este kilenckor már a szobába kell lennünk,
viszont tízkor Mr. Peterson lefekszik így akkor még a folyosókon rohangálunk.
Habár tizenhét évesek vagyunk, hat évesként viselkedünk.
Ma sem volt másképp. Felix a folyosón őrködött, míg le nem
feküdt a felügyelőnk. Majd mindenkinek intett, hogy tiszta a terep, s mi
kirohantunk szobáinkból. Pizsamában futkostunk a parkettázott folyosón. Majd
Dustin felbukott és orra esett. Nagy nevetésbe fulladt az egész, pontosabban
kuncogásba nehogy felkeltsük az urat oda fönn.
- Mi a franc! – suttogta Dus.
Megnéztük jobban a falapot. Meg volt lazulva és feljött egy
részen, s ebbe bukott orra a haverom. Brendon letérdelt és felszedte azt.
Alatta egy koszos, poros faládika volt. Egymásra néztünk és kinyitottuk a
kincset. A ládikában hat darab arany medál volt. Látszott, hogy kézzel
készítették, mert egyes darabok eléggé eldeformálódva voltak. A nyakláncok egyik oldalán egyiptomi istenek
voltak. Ozirisz, Anubisz, Ré, Horus,
Ízisz, Amon. Szétosztottuk őket, és én a főistent, Oziriszt kaptam, s a doboz
alján egy térkép volt. Azt néztük egy jó
ideig majd Nora felfigyelt, hogy van még valami a rejtekhelyen. Egy kulcs volt, és miközben én azt vizsgáltam
a többiek felkiáltottak.
- Ez a ház alaprajza!
Kérdően néztem a fiúkra. De hát ők biztos tudják.
Megbeszéltük, hogy a szőke lánynál lesz a doboz jól elrejtve. Majd mindenki visszament
aludni.
Nagyon rosszul aludtam azon az
estén. Rémálmok gyötörtek. Kint voltam a szabadban, esőre állt s villámlott,
mennydörgött az ég. Egy fekete árny jelent meg mögöttem. Díszes ruhában volt,
fején fejdísszel. Rövid, fekete, nyíl egyenes haja csillogott. Köves nyakékben és
testhez simuló ruhában volt. Üveges tekintettel bámult rám, én meg hátrálni
kezdtem. De amikor eltávolodtam tőle, ő megjelent mögöttem. Megszólított:
- Keresd a bejáratott! Vagy az
átok rád is lecsap, ahogy a barátaidra is. – suttogta majd eltűnt.
- Milyen bejáratot? – üvöltöttem a
semmibe.
- Az alagútét! Két napotok van!
Vagy az átok elkezdődik. – jött a semmiből a válasz.
Felriadtam, s felültem az
ágyamban. Arcomat a kezeimbe temettem, s azokat felfelé húzva beletúrtam fekete
hajamba. A falamra tekintettem ahol vörös betűkkel megjelent egy felirat. "Igyekezz az átjáróval!" Majd eltűnt.
